Gondolatok Magyarországról és az angliai életről

Több mint 7 hónapja élek Angliában, Londonban. A hangulatom változó. Nem hiszem, hogy bárkinek könnyű országot váltani, messze kerülni a rokonainktól, barátainktól. Az ittlétnek vannak előnyei és hátrányai. Ha érdekel, hogy számomra mik ezek, olvasd tovább.

Családi kapcsolatok

Nos, a családi kapcsolatok mindenképpen szorosabbak Magyarországon, mint itt. Több a családi esemény, jobban törődünk egymással. Nekem a kis unokahúgaimmal együtt töltött idő hiányzik a legjobban, meg persze a családi ebédek. Illetve van otthon egy csomó barátom, akikkel bármit megbeszélhetek. Tudom, barátságokat itt is ki lehet alakítani, csak időbe telik..

Élelmiszer

Azt nem tudom megérteni, hogy egy ilyen jó gazdasági helyzetben lévő országban miért nem lehet mindenhol jó minőségű élelmiszert beszerezni. Tudom, hogy vannak piacok (Farmer’s market), de ezek nekem nem olyan könnyen megközelíthetőek és ott drágábbak is a zöldségek, gyümölcsök. A bevásárlóközpontokban ugyanakkor ezek bármikor elérhetőek, azonban tapasztalataim szerint többnyire a világ másik feléről kerültek ide. Ebből egyenesen következik, hogy ízükben meg sem közelítik a frissen szedetteket. Itt egyébként sem süt annyit a nap, mint otthon, tehát ami itt terem, az sem annyira finom. Létezik zöldségdobozos rendszer, amivel szemezek, azonban még mindig visszatart az, hogy jobban átlátom mennyi pénzt költök, ha én határozom meg, hogy mikor mit veszek. Ha pénzt gyűjteni jött az ember lánya, akkor ez sem mellékes. Meglepő módon a magyar ismerősöknek az otthoni olcsó konzerv májkrém és melegszendvicskrém hiányzik a legjobban. Persze pár szál kolbász, Trappista sajt és Túró Rudi is mindig kerül a csomagba.

Itt maradni örökre?

A környezetemben szinte az összes külföldi itt akar letelepedni. Megszámlálhatatlan román kollégám vállal itt gyereket és szeretne itt maradni végleg. Ha valakinek az az álma, hogy alkalmazottként dolgozzon és haladjon előre a ranglétrán, ez itt sokkal könnyebben megvalósítható. Vannak képzések, van lehetőség lépni, ugrani. A minimálbéreket emelik folyamatosan, azonban számomra még mindig a hazamenetel a cél. Legfőképpen a családom miatt és azért, hogy az itt gyűjtött pénzből megvalósíthassam az álmomat:  szeretnék egy nagy területet és egy házat, ahol szinte rezsiköltségek nélkül élhetünk illetve permakulatúrás gazdálkodást folytathatok, így meg tudom termelni magunknak az egészséges élelmiszereket.

Miközben minden héten büszkén nézem a Gasztroangyalt a tévében, egy dolog mindig a fejemben motoszkál. Nem lenne jobb, ha mégis itt maradnék és ide születnének a gyerekeink??? Nekik lehet, hogy sokkal könnyebb lenne itt, mint otthon. Anyanyelvi szinten beszélnék a nyelvet és teljesen más éntudatuk lenne. Én hiszek abban, hogy egy nemzetnek van kollektív tudata. És hát valljuk be, az utolsó pár száz évben a történelem nem kedvezett nekünk magyaroknak. Elveszítettük a háborúkat és ennek következtében ott van többek között a trianoni békeszerződés is. Mindig összefacsarodik a szívem, ha erre gondolok.  Vajon nem lenne teljesen más érzés egy győztes ország állampolgárának lenni?

 

 

 

 

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Related Post

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.